Sziasztok! :)
Jelenleg táborozom, ezt az időzítő írja helyettem. Megint egy szereplőtől független egypercest hoztam nektek. Kicsit másabb a megszokottabnál, de most betekinthettek a pszicho lelkivilágomba is. xD 20-án jövök haza, valamikor akkortájt is hozok egy sztorit. Addig is jó olvasást ehhez! :)
Gyilkos
A szemem az előttem fekvő testen vándorol végig, miközben kiejtem a kezemben lévő kést. Nem. Én ezt nem akartam megtenni. A hangok a fejemben. Gonoszak. Én nem vagyok az. Nem tudom, miért tettem ezt. A belső énem irányított.
Szirénák. Valaki már hívta a rendőrséget. Ajtócsapódás, rám szegezik a fegyvert. A filmekből már jól ismert szöveget kapom: térdeljen le, kezeket a tarkóra. Tudom, hogy bűn, amit tettem, és engedelmeskedni is akarok a rendőröknek. De nem tudok. A testem egyszerűen csak nem engedelmeskedik az akaratomnak. Érzem, ahogy a könnyeim marják az arcomat. Nem találom a pontos okukat. Csak jönnek. A rendőr újra rám szól. Most térdre esem, de nem önszántamból. Eddig sem önszántamból tettem, amit tettem. Valami irányított. Valaki van a fejemben, aki nem én vagyok. Ő mondja, hogy mit csináljak. Testem erőtlenül csuklik össze alattam, a könnyeim megállíthatatlanul folynak. Nem vagyok magamnál. Fizikailag ott vagyok, de belül máshol járok. Az sem tudatosul, amikor a rendőr mellém sétál.
Már csak annyit érzek, hogy bilincs kerül a csuklómra. Csak a zár kattanását hallom, és érzem, ahogy felrántanak a földről. Ahogy bilincsben rángatnak el, és dobnak be a rendőrautóba, még egyszer visszanézek. Most tudatosul bennem igazán.
Gyilkos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése